Talán kevés felhasználó emlékszik arra a pillanatra, amikor a facebook.com beütése után, a „Regisztráció” gombra kattintva különböző adatokat kellett megadnia. Név, e-mail cím, jelszó, nem, születésnap (bár e helyütt leleményes 13 év alattiak már nem biztos, hogy teljes mértékben őszinték voltak). Gyors és egyszerű – ahogy azt a Facebook jelenlegi regisztrációs felülete is hirdeti magáról. Mégis, a több, mint kétmilliárd emberhez vezető, hatalmas, vibrálóan zöld „Regisztráció” gomb fölött már-már nehézkesen olvasható kisbetűkkel írott szövegben találkozhatunk a jól ismert szöveggel: „A „Regisztráció” gombra kattintva elfogadod a felhasználási feltételeinket.” Sőt, pár kattintással az adatvédelmi-szabályzatot és a cookie-szabályzatot is elolvashatjuk. Mikor viszont a fenti két dokumentumot megnyitjuk, két terjedelmes és helyenként nehezen megfogalmazott infóhalmaz vár minket. A New York Times 2019-es véleménycikke a Lexile-teszt (ez az egyik legnevesebb szövegkomplexitást mérő eszköz, amely a mondatok hosszúságát és a szóhasználatot, illetve ez utóbbi specifikusságát méri) alapján 150 ismert honlap adatvédelmi szabályzatát vizsgálta meg, köztük a Facebookét is. A kutatás alapján kiderült, hogy a Facebook adatvédelmi szabályzatának elolvasása összesen 18 percet vesz igénybe (ez átlagon felüli hosszúságúnak számít), szövegezése pedig egyetemi szintű oktatásban részesülők számára értelmezhető teljes egészében. További érdekesség, hogy a teszt alapján a Facebook adatvédelmi szabályzata nehezebben olvasható, illetve értelmezhető, mint Stephen Hawking ősrobbanásról, illetve relativitáselméletről szóló könyve, Az idő rövid története. Gyors és egyszerű, nemde?

A Meta (a Facebook Inc. új neve 2021 októberétől kezdve, ide tartozik például a Facebook, az Instagram, a Messenger és a Whatsapp is) „Szabályzat központ” honlapján három színes kép fogadja az odatévedt látogatót. „Minden tudnivaló egy helyen” áll  félképernyőnyi nagyságú betűkkel a nyitólapon – ez a Facebook értelmezésében annyit tesz, hogy a Facebook felhasználási szabályai három nagy, ugyanakkor a regisztrációval minden felhasználóra érvényes szabályzatból állnak össze:

Fontos ugyanakkor, hogy a regisztrációval nem csak e három kiemelt dokumentumot alaposan megismerve (sic!) és elfogadva kezdünk neki ismerőseink felkeresésébe, illetve vágunk bele végtelen beszélgetésekbe, hanem elfogadjuk az Üzleti szabályzatokat, az információforrásokról szóló dokumentumot és az álláshirdetésekről, élő közvetítésekről és események, oldalak, illetve csoportok kezeléséről rendelkező szabályokat is. E cikk a három fentebb kiemelt alapdokumentum főbb rendelkezéseit dolgozza fel.

A Felhasználási feltételek érvényesek a Facebook, a Messenger és az ezekkel összefüggő összes egyéb termékre, szolgáltatásra, alkalmazásra, technológiára és szoftverre. A Felhasználási feltételek rendelkeznek többek között a Meta (Facebook) által nyújtott szolgáltatásokról, a szolgáltatások pénzügyi hátteréről és a felhasználók kötelezettségeiről a Facebook felé.

Vegyük sorra azokat az érdekes és fontos rendelkezéseket, amelyeket elfogadunk a Facebook használatakor:

A Facebook használatával a felhasználó tudomásul veszi, hogy a Facebook a felhasznált személyes adatokat a felhasználó számára vélhetően releváns hirdetések megjelenítésére használhatja. A személyes adatokat a Facebook nem adja el, illetve nem oszt meg közvetlen személyazonosításra alkalmas adatot egy hirdetővel sem (értsd: név, elérhetőség stb.), hanem a Facebook-algoritmus válogatja ki a felhasználókat, akik beleillenek a hirdetők által előzetesen meghatározott célközönségébe. A Facebook ezt a tevékenységet a Facebook „ingyenes” használatának garanciájaként interpretálja.

Hogy néz ki a gyakorlatban a hirdetők közelítése a felhasználókhoz? Nézzünk meg egy gyakorlati példát! Egy ruházati cég szeretne növelni a forgalmán és belső felmérései alapján az általa forgalmazott ruhák leginkább fiatal, nagyvárosi, sportolás iránt érdeklődő nők körében népszerűek. Ekkor a ruhamárka a Facebookon fizet egy Facebook-kampányt, hogy a fenti jellemzőkkel rendelkező felhasználóknak jelenjen meg a Facebookon a reklámjuk. A Facebook ugyanakkor nem egyszerű közvetítő a hirdetésben, mert egyrészt leginkább az érdeklődési kör (sportolás) alapján jeleníti meg a hirdetéseket, másrészt folyamatosan elérhető és frissülő általános demográfiai és érdeklődési körökkel kapcsolatos adatokat biztosít a hirdetőnek, jelen esetben a ruhamárkának. Ez kiemelten előnyös a márkának, hiszen elképzelhető, hogy az eredeti feltételezés helyett kiderül, hogy a középkorú, kisvárosi és egyébként röplabda-rajongó nők az ideális célcsoport, a kampányát pedig ehhez tudja igazítani. Ne lepődjünk meg tehát, ha ismerősünk biciklis képének kedvelése után magunk is bicikli vagy egyéb sporteszköz reklámokkal találkozunk.

A Facebook folyamatosan monitorozza adatainkat. Az adatok kielemzésével a Facebook javasol (kvázi tippel) esetleges ismerősöket, oldalakat, eseményeket, csoportokat, megpróbálja a legalaposabban felmérni az érdeklődésünket, személyiségünket. A tippelés pontossága sokszor megmosolyogtató, de az algoritmusok és a Facebook által használt mesterséges intelligencia fejlődésével egyre inkább nyomon követhető a Facebook használat testreszabottságának érzékelése.

Kétségtelenül az egyik legérdekesebb rendelkezése a felhasználási feltételeknek az, hogy bár a Facebook ismerteti azon magatartások listáját, amelyek ellentétesek a Felhasználási feltételekkel és amelyek következménye a poszt vagy profil eltávolítása is lehet, a listázott magatartások megfogalmazása igencsak tág. Példaként említhető akár a szankciók alkalmazásának célja (mások biztonságának, jólétének és a közösség integritásának védelme) vagy éppen a gyűlöletbeszédet rendkívül tágan definiáló Közösségi elvek megsértése is. A valódi probléma mégis az utólagos tájékoztatás látszólag önkényes jellege, hiszen a Facebook nem ad semmiféle előzetes figyelmeztetést és egy esetlegesen hibás törlés után a felülvizsgálat időigényessége és körülményessége miatt súlyos sérelmeket szenvedhet el a felhasználó. Erre példa lehet az az eset, amikor egy fürdőruhát hirdető márka oldalát törölte a Facebook egy igen rövid indokolással, mely szerint a fürdőruhás próbababát ábrázoló poszt szembement a Közösségi irányelvekkel. Az oldalt hosszas egyeztetések után végül fél évvel később helyreállították, viszont összes követőjét elvesztette, ismét nulláról kellett felépítenie az oldalt. Érzékeljük tehát, hogy egy elhibázott, önkényes döntés helyrehozhatatlan kárt okozott a teljesen jogszerűen eljáró vállalkozásnak.

Mielőtt posztolnánk, fontos tudni, hogy bármit is teszünk ki, legyen az szeretett kismacskánkról egy videó vagy egy karácsonyi kép a családunkról, engedélyt adunk a Facebooknak arra, hogy ezeket a tartalmakat tárolja, felhasználja, terjessze, megjelenítse és egyéb módokon felhasználhassa. Ez a helyzet fennáll egészen addig amíg magát a tartalmat nem töröljük, de fennmarad ezt követően akár még 90 napig is, akkor, ha például saját profilunkat töröljük. Utóbbihoz kapcsolódva a törlési folyamat el sem kezdődik a fióktörléstől számított 30 napig, így bár az ismerőseink többé nem látják profilunkat, adataink továbbra is szabadon cirkálhatnak a Facebook rendszerében.

Az ún. „házibuli szabályok” (azaz a házigazda, jelen esetben a Facebook mondja meg mit lehet és mit nem, a vendégnek, esetünkben a felhasználóknak pedig ehhez alkalmazkodni kell, hogy a házibuliban maradhassanak) legékesebb példája az a rendelkezés, hogy a Facebook bármikor módosíthatja a Felhasználási feltételeket, egyedül annyi a kikötése a teljes szabadságnak, hogy a felhasználókat értesíteni kötelesek a módosítások hatályba lépése előtt. Mi történik, ha nem szeretném ezeket az új feltételeket elfogadni? A szabályzat válasza: „bármikor törölheted a fiókodat.” Kérdés, hogy a világ legnagyobb közösségi teréről való leválás valós alternatíva, vagy sem.

A legtöbb felhasználó, hacsak maga nem változtatja meg a nevét, ugyanazt a nevet viseli végig a Facebookon. Bizonyos körülmények között viszont a Facebook fenntartja magának a jogot, hogy megváltoztassa fiókunk nevét, ha más igényli a felhasználónevet, és úgy tűnik, hogy az nem kapcsolódik az eredeti névbirtokos mindennapi életben használt nevéhez. Arról, hogy ennek kiderítése miként zajlik a Facebook részéről semmilyen információt nem szolgáltat a Felhasználási feltételek. A névválasztás korábban több polémiát is előidézett a Facebookon, emlékezetes Melinda Kiss esete, aki nem tudott sokáig regisztrálni a Facebookra, mert a közösségi oldal azt feltételezte a „Kiss” (angolul: csók) álnév. Kiss végül tudott regisztrálni, közvetlenül azután, hogy fényképes igazolvánnyal kellett bebizonyítania, valóban ez a neve.

A Facebook Közösségi alapelvek dokumentuma iránymutatások összessége, amely arra szolgál, hogy bemutassa mi engedélyezett a Facebookon, és mi nem. A Közösségi alapelvek grandiózus feladatot vállal – olyan alapelveket kíván lefektetni, amelyek lefedik a különböző nézeteket és meggyőződéseket, különösen azokét az emberekét és közösségekét, amelyeket egyébként figyelmen kívül hagynának vagy amelyek marginalizálódnának. Ez az egyes részleteiben nemzetközi emberi jogi egyezményre emlékeztető alapelv-csokor holisztikus természete mellett univerzális és mindenkire nézve irányadó alapelveket kíván alkalmazni, ahogy a szabályzat alapelve is fogalmaz: „Közösségi alapelveink világszerte mindenkire és minden tartalomtípusra vonatkoznak.” Kijelenthető tehát, hogy a Facebook e tekintetben a kvázi „laïcité” elvet alkalmazza (a Francia Alkotmány 1. §-ban megfogalmazott, igen gyakran kritizált rendelkezés, amely alkotmányosan rögzíti a teljes világnézeti semlegességet), a tartalmak mérlegelésekor nincs tekintettel (szub)kulturális, vallási, földrajzi vagy egyéb különbségekre. A Közösségi alapelvek a szabályelemeket két nagy kategóriába sorolja: (1) nem engedélyezett tartalmak és (2) olyan tartalmak, amelyekhez további információ vagy kontextus szükséges szabálybetartatási célokból, azokat a tartalmakat, amelyeknél figyelmeztető képernyő megjelenítése szükséges, illetve azokat a tartalmakat, amelyek engedélyezettek ugyan, de csak legalább 18 éves felnőttek által megtekinthetők. A Közösségi alapelvek a jogi gyakorlat és a társadalomtudományok által legvitatottabb témaköreire kínál definíciókat, így a gyűlöletbeszédre vagy éppen az álhírterjesztésre (fake news), emellett viszont számos más kérdésre is kitér: meztelenség, megfélemlítés (bullying), személyiségi jogok megsértése, veszélyes magánszemélyek és szervezetek szabályozása. Az, hogy a Facebook kezdeményezi az egyes problémás magatartások meghatározását kétségkívül üdvös, ugyanakkor ez a típusú és mélységű fogalomalkotás a bölcsője a privatizált szólásszabadságnak, azaz annak, amikor egy platform maga határozza meg mi jogszerű és jogszerűtlen a szólásszabadság szempontjából, adott esetben ellentétes módon, mint maguk a jogszabályok vagy nemzetközi bíróságok gyakorlata.

Tételezzük fel, hogy egy belépünk ruhaüzletbe, hogy régi vágyunkat, egy fekete gyapjúpulóvert vásároljunk. A márka ismert számunkra, jó tapasztalataink vannak vele, a honlapját is gyakran böngésszük, ott találtunk rá a kinézett darabra is. Balszerencsénkre a boltban pont aznap elfogyott a fekete pulóver, így csüggedten távozunk. Úton hazafele, hogy az út során se maradjunk le semmiről, elkezdjük pörgetni a Facebook hírfolyamunkat, ahol megjelenik egy hirdetés: a fekete gyapjúpulóver akciós és elérhető a márka egy másik üzletében. Az öröm mellett mégis valamiféle kényelmetlenséget érzünk. Hogy lehet, hogy a Facebook pont attól a márkától, pont azt a pulcsit, amelyet annyiszor nézegettünk dobja fel, közvetlenül azután, hogy kijöttünk a boltból? A válasz, ahogy az lenni szokott, nem összeesküvés-elméletekben, telefonos lehallgatásokban vagy a „titkos fekete gyapjúpulóver elit” megfigyelő-rendszereiben keresendő – egyszerűen csak engedélyt adtunk erre akkor, amikor a Facebookra regisztráltunk. A példát kifejtve: mikor a honlapon szemezgettünk a ruhával, az erről gyűjtött adatokat a Facebook kezelte és eltárolta. Mikor az üzletbe beléptünk az üzletben található jeladók (wifi, Bluetooth, stb.) jeleztek a Facebooknak, hogy az üzletben vagyunk, majd akkor is, ha kiléptünk az üzletből. Jelek és adatok ezrei futottak át egy sikertelen pulóvervásárlás során, amely során kiderült a Facebook számára hol vagyunk, mit csinálunk és hogy mire vágyunk. És mi, felhasználók ehhez mind hozzájárultunk.

A Facebook Adatvédelmi szabályzat sajátos adatgyűjtést szabályoz. Az alapvető adatgyűjtési metódus ugyanis nagyban függ attól melyik Meta-terméket vagy Facebook funkciót használjuk; nem ugyanazok az adatokat gyűjti a Facebook, ha eseményeket böngészek, mintha új kávéfőzőket válogatok a Marketplace-en. A Facebook által kezelt adatok kiterjednek minden adatra, amelyet a felhasználó valaha megadott: megosztott tartalmak, bejegyzések, hozzászólások, kamera funkciók, üzenetek (titkosítottan kezelve), keresőcímkék, interakciók metaadatai, megtekintett Facebook-oldalak. A kezelt adatok köre viszont ennél sokkal tágabb – az ismerőseinkkel való lényegében összes interakciónk és csoport-tevékenységünk mellett az általunk használt telefonos alkalmazás vagy böngészőtípus fajtáin át, a GPS-koordináták és IP-címekig gyakorlatilag mindenhez hozzáférést engedünk a Facebook használatával. A Facebook lehetőséget ad arra, hogy letöltsük saját adatainkat, amelyeket kezelnek. A cikk írása során éltem ezzel a lehetőséggel és letöltöttem az összes adatot, amit 2010 óta rólam tárol a Facebook. Egészen disztópikus élmény megnyitni a több tíz oldalas dokumentumot, ahol percre pontosan megnézhetem, hogy mikor és mely bejegyzéseket kedveltem 2011-ben vagy éppen hányszor és földrajzilag hol látogattam meg a Real Madrid honlapját a 2014-es Bajnokok Ligája döntő során.

A Facebook több okból kifolyólag is gyűjti rólunk az adatokat. Egyrészt az integrált alkalmazások és partnerek (pl. Messenger) kapcsán a felhasználóbarátabb élmény nyújtása miatt, másrészt  kereskedelmi okok miatt, így a hirdetők nagy részletességgel informálódhatnak potenciális vevőközönségük felől. Érdekes eleme az adatkezelésnek a kutatás és „közjó” érdekében végzett adatgyűjtés és adatkezelés. Ahogy a Facebook fogalmaz, ez a fajta adathozzáférés „a Facebook érdekében és a köz érdekében történik, hogy elősegítsék a technika fejlődését vagy a társadalmunkat és a világot pozitívan érintő, fontos társadalmi kérdések tudományos megértését. Az nyilván kérdéses, hogy a kamera-beállításaim és az IP-címem milyen közjót szolgálnak.

Egyrészt arra, hogy csak és kizárólag olyan adatokat közöljünk, illetve adjunk meg a Facebookon, amelyek tárolása vagy kezelése a Facebook által számunkra nem előnytelen vagy nem okoz kellemetlenségeket. Tartsuk észben, hogy digitális jelenlétünk minden mozzanata rögzített a platformon, sőt a platformon kívül is, akár boltokban, éttermekben, így csak olyan honlapokkal, alkalmazásokkal és egyéb szolgáltatásokkal kössük össze Facebook-fiókunkat, amelyek valóban kényelmesebb és hasznosabb felhasználói élményt nyújtanak azzal, ha adatainkat kezelhetik. Ilyen fiók-összekapcsoláskor rendszeresen tájékoztat a Facebook arról, hogy milyen adatokat kíván kezelni és milyen célra. Ügyeljünk tehát arra, hogy feltételezhetően szükséges lehet az ismerőseink listájának kezelése ahhoz, hogy egy eseményszervező alkalmazáson keresztül meglepetésbulira meghívókat küldjünk, ugyanakkor nem szükséges a böngésző adataink elérése és kezelése ahhoz, hogy online petíciókat töltsünk ki. Végül hangsúlyozzuk, hogy a megosztott tartalmak feltétele, megosztása sokkal kevésbé komplikált, mint azok levétele, eltávolítása (lásd fentebb a fióktörlés esetét).

Szerző: onlineplatformok.hu

Felhasznált irodalom:

• Opinion | We Read 150 Privacy Policies. They Were an Incomprehensible Disaster. - The New York Times (nytimes.com)
• A Facebook felhasználási feltételei és szabályai
• Facebook felhasználási feltételek
• A Facebook közösségi alapelvei | Átláthatósági központ (fb.com)
• Privacy Policy - Facebook
• Facebook Asks for ID to Prove Real Name (businessinsider.com)