A közösségi oldalak egyértelműen a 21. század meghatározó kommunikációs eszközei. Fejlődésük mind technikailag, mind a felhasználók számát tekintve rohamléptekkel halad előre, így nemcsak azt nehéz megjósolni, hogy milyen irányba tart ez a folyamat, hanem a puszta lépéstartás is kifejezetten nagy erőfeszítést igényel. A jogi szabályozásra általában jellemző, hogy pár lépéssel lemaradva követi az életben bekövetkező változásokat, és igen ritka, amikor megelőlegezi őket, ez az állítás pedig hatványozottan igaz a gyorsan változó média területére.

A közösségi oldalak szélesre tárták a nyilvánosság kapuját, amelyen ma már bárki beléphet. Eddig példátlan módon gazdagították a véleménynyilvánítás lehetőségeit, és olyan eszközt adtak mindenki kezébe, amelynek segítségével 13-tól 99 éves korig bárki egyszerűen oszthatja meg gondolatait a világgal. Egyesek szerint a Facebook idővonalán való görgetés olyan, mintha sétálnánk az utcán, találkoznánk a barátainkkal, családtagjainkkal, és látnánk, hogy éppen mit csinálnak. Sokszor fel is váltja a valódi kommunikációt. Ahhoz lehetne hasonlítani az átállást, mint ahogyan a hagyományos levelezés elvesztette a valódi jelentőségét, és az e-mail vált a meghatározó levelezési formává. Ugyanez a váltás megy végbe jelenleg is, az e-mailt sokszor már felváltja a közösségi oldalakon küldött azonnali üzenet, a telefonhívást pedig az interneten (közösségi szolgáltatókon) keresztül indított hívások. A közösségi oldalak jelentősége azonban itt nem áll meg, céljuk, hogy a tájékozódás, hírolvasás, hirdetések, politikai diskurzus legfőbb színterévé is váljanak, vagyis ha egy felhasználó kapcsolódik az internethez, el se kelljen mozdulnia a közösségi oldalról ahhoz, hogy informálódjon a hírekről, kapcsolatba lépjen az ismerőseivel, zenét hallgasson, videókat nézzen vagy akár vásároljon. A közösségi oldalak lettek az internetezés origói, az online élet városközpontjai.

 Ebben a világban az állam és az általa gyakorolt szabályozási rendszer elavultnak tűnhet, ugyanis a leggyakrabban használt közösségi és egyéb, web 2.0 oldalak üzemeltetői saját szabályokat határoznak meg oldalaik használatával kapcsolatban. Az online platformok által bevezetett irányelvek az évek során saját, különálló kódexekké fejlődtek, melyek egyre inkább kezdenek jogszabályokhoz hasonló formát ölteni. Ezzel egy adott közösségi oldal a szólásszabadság korlátait szabja meg saját, voltaképpen magánjogi alapon álló normarendszerével, hiszen megmondja, mely szólások azok, amelyek engedélyezettek a közösségen belül. Ennek eredményeként az interneten történő szólásszabadság-gyakorlás már nem (csupán) az adott országban érvényes jogszabályok korlátai között működik, hanem e szolgáltatók saját keretein belül. 

Az online platformok gyors és széleskörű fejlődése az életünket befolyásoló digitális változások középpontjában áll.  Az online kommunikáció, vásárlás vagy információk elérésének számos új módja jelent meg, és ezek folyamatosan fejlődnek.  Noha széles körű konszenzus uralkodik ezen átalakulás előnyeit illetően, a felmerülő problémáknak számos, adott esetben negatív következménye is lehet társadalmunkra és gazdaságunkra nézve. Az uniós szintű célzott, ágazatspecifikus korábbi jogszabályok ellenére a szabályozási környezet továbbra is jelentős hiányosságokat mutat. Ezen fejleményeket szem előtt tartva az Európai Uniónak olyan modern jogi keretre van szüksége, amely biztosítja az online felhasználók biztonságát, az alapvető jogok védelmét, valamint tisztességes és nyílt online környezetet tart fenn.

 2020-ban az Európai Digitális Stratégia részeként az Európai Bizottság bejelentette a digitális szolgáltatásokról szóló rendeletcsomag megalkotását, amelynek legfőbb célja többek között a versenyképesség fenntartása és a digitális piacok egységesítése. A csomag két, 2022 októberében kihirdetett rendeletből, a digitális szolgáltatásokról (Digital Services Act: DSA) és digitális piacokról (Digital Markets Act: DMA) szóló rendeletekből áll. Mindkettő megjelenési formáját tekintve rendelet, amely az Európai Unió egész területén teljes egészében közvetlenül alkalmazandó.

 A DMA azon digitális platformokkal kapcsolatban biztosít új szabályozási keretet, amelyek kapuőrnek minősülnek. A kapuőr platformok jelentős hatást gyakorolnak az Unió belső piacára, fontos „kapuként” szolgálnak a vállalkozások és üzleti felhasználók részére a potenciális ügyfelekhez való elérésben, valamint megszilárdult és tartós piaci pozícióik révén magánszereplőként kvázi szabályozói minőségben is képesek fellépni. A DMA fő céljai közé tartozik a kapuőrök tisztességtelen üzleti módszereinek tiltása, a fogyasztók számára jobb minőségű szolgáltatások könnyű elérésének, valamint a szolgáltatások közötti váltás egyszerűségének biztosítása, továbbá annak garantálása, hogy azok az üzleti felhasználók, akik rá vannak utalva a kapuőri szerepet betöltő online platformokra a szolgáltatásnyújtás során, tisztességesebb üzleti környezetben működhessenek. A DMA végrehajtásáért és felügyeletéért kizárólagosan az Európai Bizottság felel majd.

 A DSA megalkotását az a probléma hívta életre, hogy az online platformok exponenciális sebességgel fejlődnek és terjeszkednek, befolyásolják mindennapi életünket anélkül,  hogy egységes uniós szabályozás biztosítaná működésük átláthatóságát. A digitális szolgáltatásokról szóló rendelet alapvetően a korábbi európai szabályozási elveken és fogalmakon alapszik. Modern, időtálló irányítási kerettel igyekszik hatékonyan védeni valamennyi érdekelt fél, legfőképpen az uniós polgárok jogait és jogos érdekeit.

 A DSA egy horizontális, aszimmetrikus jellegű rendelet, mely azt jelenti, hogy minden közvetítőszolgáltatóra fogalmaz meg minimális szintű kötelezettségeket, a nagyobb online platformokra azonban több felelősség hárul, mint a kisebb szolgáltatókra. Hatálya elhelyezkedésüktől függetlenül azokra a szolgáltatókra terjed ki, melyek az Unióban tartózkodó igénybe vevők részére kínálnak szolgáltatásokat.

A rendelet alapelvi szinten rögzíti a közvetítőszolgáltatók számára a jogellenes tartalmak témakörében a tagállamok által kiadott végzések vagy határozatok végrehajtására való reakció kötelezettségét, valamint a tudomásukra jutó bűncselekmények kötelező jelentését a tagállami hatóságok számára, azonban nem ír elő általános monitorozási kötelezettséget. A rendelet olyan fontos biztosítékokat vezet be, amelyek lehetővé teszik, hogy a polgárok szabadon gyakorolhassák az alapvető jogaikat, köztük a véleménynyilvánításhoz való jogukat, vagy akár a hatékony jogorvoslathoz való jogot, a megkülönböztetésmentességhez való jogot vagy a személyes adatok védelméhez és a magánélethez való jogot online környezetben.

 A rendelet az Európai Bizottság reményei szerint csökkenteni fogja annak kockázatát, hogy tévesen vagy indokolatlanul tiltsanak le megszólalásokat, vagy profilokat, kezelni fogja a felhasználók megszólalásaira gyakorolt indokolatlan korlátozó hatásokat, ösztönözni fogja a tájékozódás és a véleménynyilvánítás szabadságát, valamint megerősíti a felhasználók jogorvoslati lehetőségeit. A rendelet részletes előírásokat tartalmaz arra vonatkozóan, hogy egy-egy tartalom/poszt eltávolítása esetén milyen indokolási kötelezettség terheli a szolgáltatókat, valamint, hogy milyen módon kötelező biztosítani a döntések hatékony felülvizsgálatát. A rendelet előírja továbbá egy külső, peren kívüli vitarendezési mechanizmus kötelező biztosítását is, ahol a szolgáltatók döntései ellen lehet kifogással élni.

 A jogszabály védelemben részesíti a kiskorú felhasználók adatait is, valamint külön korlátokat vezet be a róluk gyűjtött adatok hirdetések céljára történő felhasználására vonatkozóan. Számos transzparenciára vonatkozó szabály is helyet kapott a rendeletben, melynek köszönhetően átláthatóbbá válik az online platformok működése, köztük az ajánlórendszerek, a hirdetések vagy a felhasználói panaszok kezelésének tekintetében. Minden a felhasználónak célzott hirdetésről kötelező tájékoztatást kell majd adni, hogy azt pontosan milyen adatok felhasználásával címezték. Létrehozza a Digitális Szolgáltatási Koordinátorok intézményét, melyek minden tagállamban az adott országban letelepedett online platformok tekintetében felelősek a rendelet végrehajtásáért. Az online óriásplatformok (vagyis azon online platformok és keresőprogramok, melyeknek legalább havi 45 millió aktív felhasználója van) tekintetében azonban az Európai Bizottság lesz a felelős a rendelet végrehajtásáért.

 A DSA tehát az első lépés annak irányába, hogy a közvetítőszolgáltatók, így a nagy tech óriások mindennapi életünkre kiható magatartása egységes szabályok közé legyen szorítva, és a felhasználók a szolgáltatók olykor önkényes és indokolás nélküli döntéseivel szemben érdemben és hatékonyan fel tudjanak lépni.

Szerző: onlineplatformok.hu